barkóca × A: 1257 Burcolcha (OklSz.); 1279/ borcolcha (I.OK. 10: 137); 1325 Borkouchafa (OklSz.); 1350 Barkolchafa (OklSz.); 1379 Barkochafa (OklSz.); 1470 bacoca fa (SermDom. 2: 185) J: 1 1257 ’egy fajta berkenyefa | Elsbeerbaum (Sorbus torminalis)’ (↑); 2 1577 k. ’e berkenyefajtának a gyümölcse | Elsbeere’ (OrvK. 117)

Szláv, valószínűleg déli szláv jövevényszó. |  ⌂  Pontos megfelelője egyetlen szláv nyelvben sem adatolható; vö. azonban szln. brekovec ’barkócafa’. Ezt alapul véve a magyarba átkerült alak a nőnemű *brěkovica lehetett [eredetéhez vö. →berkenye]. – A déli szlávból való származtatást a szóföldrajz támogatja, ugyanis a korai magyar adatok a Dráva–Száva közéről származnak. Hangtanához vö. →pokróc.  ∼  Valószínűleg idetartozik a barkóca ’furkósbot, bunkó, buzogány’  (1759: NSz.): ezt az magyarázhatja, hogy ha a barkócafát tavasszal megszurkálják, a szurkálások helyét őszre görcsösen kiforrja, így kiválóan alkalmas furkósbotnak.

☞ EtSz. 1. barkóc a., 2. barkóca a.; Nyr. 64: 130; Kniezsa: SzlJsz. 82; TESz.; EWUng.→ berkenye