barbár A: 1416 u./³ barbarozoknak (AporK. 128); 1531 Barbaroſoknac (TelK. 184); 1569 Barbarus (ComBal. E1b); 1792 barbar-szívǘ̓ (NSz.); 1831 barbárok (Nszt.) J: ‹fn› 1 1416 u./³ ’idegen 〈főleg nem zsidó, nem görög, nem római〉 | Fremdling 〈haupts. Nichtjude, Nichtgrieche, Nichtrömer〉’ (↑); 2 1814/ ’műveletlen, képzetlen ember | Ungebildeter’ (NSz.); 3 1835 ’durva, nyers ember | grober Mensch’ # (NSz.) | ‹mn› 1 1575 ’idegen; nem görög, nem római 〈nép〉 | fremd; nichtgriechisch, nichtrömisch 〈Volk〉’ (NySz.); 2 1696 ’barbár népre v. személyre jellemző | barbarisch’ # (NySz.) Sz: barbárság 1830 barbársága (Nszt.) – De vö. 1696 barbarusság (NySz.)

Latin jövevényszó, később nemzetközi szó is. |  ≡  Lat. barbarus ’külföldi ‹mn és fn›; lelkileg nyers, durva; műveletlen’, (h.) ’nem görög, nem római; pogány; muszlim’ [< gör. βάϱβαϱος ’külföldi ‹mn›; külföldi ‹fn›; lelkileg nyers, durva; műveletlen; durván hangzó beszéd’; eredetileg ’dadogó, hebegő’ jelentésű volt, és a nem értett idegen nyelvre vonatkozott]; – vö. még ném. Barbar, barbarisch; fr. barbare; or. варвар; stb.: ’barbár ‹fn és mn›’.  ⇒⌂  Nemzetközi szóként német közvetítéssel került a magyarba.  ⌂  A korábbi változatok szóvégi s-es ejtéséhez vö. →ámbitus stb. A barbár alakhoz vö. →alán.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ berber, brávó, rebarbara, szak-Nszt ↪barbár; ↪barbárság