bak A: 1138/ ? Bacus [sz.] [szn.] (MNy. 32: 130); 1211 Bocu [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 1: 110); 1216/ ? Boc [szn.] (VárReg. 244.); 1329 bokbyz (Nyr. 106: 220); 1395 k. bach (BesztSzj. 1010.); 1772 Bakk (HOklSzj. 11) J: 1 1329 ’(kecske)bak | (Ziegen)bock’ # (↑); 2 1395 k. ’kos | Widder’ (↑); 3 1575 ’faltörő kos | Sturmbock’ (Heltai: Krón. 13b); 4 1580 ’egy fajta fából készült állvány(zat), váz | Art Gerüst aus Holz’ (SzT.); 5 1666 ’kocsiülés | Kutschbock’ (MNy. 79: 507); 6 1848 ’egy fajta tornaszer | Art Turngerät’ (Nszt.); 7 1911 ’ütközőbak 〈vasútnál〉 | Prellbock 〈Eisenbahn〉’

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) boc ’állatok hímje; faállvány; faltörőkos’, (baj.-osztr.) bock ’kecskebak’, – ném. Bock ’ua.; faltörőkos; kocsibak; tornaszer; stb.’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. újperzsa buz ’kecske’; ír  (kír) bocc ’kecskebak’; stb.].  ⌂  Az o > a hangváltozáshoz vö. →bab, →baj stb.  ≂  Tisztázatlan idetartozású:  (†1086)  [12–13. sz.] Bokon  [szn.]  (Györffy: DHA. I: 252); (R.) bak ’gúzs; hurok’  (1835: NSz.).

☞ EtSz. 1. bak a.; TESz.; EWUng.→ bagzik, bak, bakol, bosa, bűnbakNszt ↪bak¹