böszörmény † A: 1246/ Bezermen [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 208); [1291–1294] Buzurmen [hn.] (MNy. 22: 301); 1332–1337 Bozermen [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 506); 1332–1337 Mezermen [hn.] (MNy. 39: 251); 1395 k. bezermen (BesztSzj. 82.); 1526 bo̗̗so̗̗rmenӳeknek (SzékK. 4) J: ’izmaelita személy | Ismaelit’

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Oszm.  (N.) müsülman, müsürman; tat.  (N.) busurman, musurman; kirg. busulman, busurman: ’muszlim, mohamedán’. Forrása: arab muslim ’az iszlám követője’, az újperzsa musalmān ’ua.’ közvetítésével.  ⌂  A kiindulási alakja *büsürman, esetleg *büsürmen lehetett. A szó már a 10. századtól létezett a Magyarországon élő muszlimok (izmaeliták) összefoglaló megnevezéseként. Az átadó nyelv közelebbről nem határozható meg.  ≋  Megfelelői megtalálhatóak a közép- és kelet-európai nyelvekben is: ném.  (R.) bessirmenge; rom.  (R.) busurman; le. bisurman; stb.: ’muszlim’.

☞ MNy. 5: 389; TESz.; NytudÉrt. 70: 254; Ligeti: TörK. 269; EWUng.→ iszlám, muzulmánNszt ↪böszörmény