bélpoklos ∆ A: 1416 u./² bèl poclos (MünchK. 72vb); 1533 Belpoklus (Murm. 876.) J: 1 1416 u./² ’vízkórságos | wassersüchtig’ (↑); 2 1577 ’gutaütött 〈ember〉 | vom Schlag gerührt’ (KolGl.); 3 1590 ’leprás | aussätzig’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 175); 4 1903 ’nagyétkű | gefräßig’ (NyF. 10: 41)

Összetett szó. |  ⌂  A →bél + (R.) poklos ’leprás, gennyes; leprás ember’ (→pokol) jelöletlen határozós vagy alanyos alárendelő összetétele. A kifejezés bizonyos megbetegedések, pl. a vízkór, a lepra vagy a szélütés közös tüneteire (pl. puffadtság, bénultság) utal; vö. 1552 „A colica es bélnec pokloſsága” ’kólika és bélhurut’  (Heltai: Dial. D5b). A 4. jelentés a →bél-nek a táplálkozási folyamattal való jelentéstani összefüggésén alapul.  ≂  A bőrpoklos ’elefantiázisban szenvedő’  (1585: Cal. 355) a →bőr + poklos összetétele, amely valószínűleg a bélpoklos-tól függetlenül keletkezett. A bőr-bél-poklos  (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 14) a fenti összetételek keveredésének eredménye.

☞ TESz.; NéprNytud. 17: 265; EWUng.→ bél, pokolNszt ↪bélpoklos