bél A: 1055 ? B(ela) [sz.] [szn.] (TA.); 1138/ Beledy [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 13. sz. közepe/ bel bua (ÓMS.); 1416 u./¹ bèlecbèn (BécsiK. 273); 1456 k. bely̋ (SermDom. 2: 429 ); 1577 bęll (KolGl.) J: ‹fn› 1 1138/ ? ’zsigerek; belső rész | Eingeweide; das Innere’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (SchlSzj. 414.); 2 1395 k. ’gyümölcs húsa, belseje | Fruchtfleisch’ (BesztSzj. 1276.); 3 1430 k. ’kanóc | Docht’ (SchlGl. 2263.); 4 1493 k. ’lélek | Seele’ (FestK. 47); 5 1533 ’az emésztőcsatornának a hasüregben levő, csőszerű része | Darm’ # (Murm. 873.); 6 1538 ’gyomor | Magen’ (Pesti: Nomenclatura F2) | ‹mn› 1231 ’belső | inner’ (OklSz.) Sz: bélel 1559 berloͤttec vala meg (Székely I.: Krón. 231b) – de 1508 belľv̍k meg (DöbrK. 483) | kibelez 1808 Kibélezni [sz.] (Sándor I.: Toldalék)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Zürj.  (Lu.) mijan pe̮lsi̮n ’köztünk, közöttünk’ (mi ’mi, magunk’); votj.  (Sz.) poli̮n ’belül, vminek a belsejében; között’ [fgr. *pälɜ ’vminek a belseje’].  ⌂  A magyar szókezdő b-hez vö. →bal. A béll változat magánhangzóközi helyzetben nyúlással keletkezett. A másodlagos jelentések többnyire jelentésszűküléssel keletkeztek. A 4. jelentés azon a primitív néphiedelmen nyugszik, hogy a lélek az ember belsejében lakik.

☞ EtSz.; NyK. 64: 67; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ bele, béles, bélés, -beli, bélpoklos, belső, belül, benne, böllérUN UEW. № 724