azonban A: 1416 u./³ aʒonban (AporK. 28); 1508 azomban, azonba (DöbrK. 304, 485); 1524 azzonba (KL. 49.) J: ‹hsz› 1 1416 u./³ ’azonnal | sofort’ (↑); 2 1508 ’azalatt | indessen’ (DöbrK. 485); 3 1524 ’pedig, holott, emellett | dabei, so’ (↑) | ‹ksz› 1508 ? ’de | aber’ # (DöbrK. 304), 1573 ’ua.’ (NySz.)
Megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ Az azon (→az¹) távolra mutató névmásból keletkezett a -ban inesszívuszraggal. Eredetileg időhatározószó volt. Szembeállító kötőszóvá főleg a →de¹ kötőszóval való együttes használatban vált; vö. de azonban ’de; ám’ (1573: NySz.). Hasonló jelentésváltozáshoz vö. ném. während ’mialatt; ellenben’.
☞ Klemm: TMondt. 442; TESz.; EWUng.→ az¹UN UEW. № 656