atya A: 1181 ? Atta [szn.] (PRT. 8: 277); 1200 ? Ata [szn.] (Smičiklas: CD. 2: 353); 1213/ ? Achya [hn.] (VárReg. 383.); 1213/ ? Agya [szn.] (VárReg. 388.); 13. sz. eleje/ atia (KT.); 1372 u./ attyaya (JókK. 155); 1494–1495 Athya [hn.] (Neumann: Registrum 970.) J: 1 1181 ? ’apa | Vater’ # (↑), 13. sz. eleje/ ’ua.’ (↑); 2 1372 u./ ’pap; szerzetes | Priester; Mönch’ (↑); 3 1372 u./ ’köztiszteletben álló személy; vezető | allverehrter Mann; Obmann’ (JókK. 1); 4 1416 u./¹ ’ős | Ahn’ (BécsiK. 84); 5 1416 u./¹ ’atyaisten | Gott’ (BécsiK. 149); 6 1757 ’vmilyen ügy szellemi kezdeményezője | geistiger Vater einer Sache’ (NSz.) Sz: atyai 1372 u./ attẏaÿ (JókK. 24) | atyáskodik 1711 atyáskodni [sz.] (ItK. 14: 345) | atyus 1787 Atyus (Nszt.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség, talán uráli kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. md.  (E.) aťa ’nagyapa; aggastyán’, (M.) aťä ’ua.; apa’; finn  (R.) ati ’após’, ätti, ätä ’apa’; – jen. aťa ’ua.’; tvg. ťa ’ua.’ [?uráli *attɜ ’apa; nagyapa’].  ⌂  Hangtani nehézségeken kívül a szó alapnyelvi meglétét az is kétségessé teszi, hogy hasonló hangalakú szavak más nyelvcsaládokban is vannak, így az atya keletkezési idejét sem lehet megállapítani: végső soron a magyarban keletkezett gyermeknyelvi szó is lehet (vö. →anya, →apa). Ugyanígy a rokon nyelvek megfelelő szavai is lehetnek az egyes finnugor nyelvek külön nyelvi fejleményei, ill. más nyelvekből való átvételek. – A szó végi a vagy kicsinyítő képző, vagy E/3. személyű birtokos személyjel. A 2. és 4. jelentés a kereszténység felvétele után a lat.  (e.) pater ’pap; ős’ mintájára keletkezett. A 3. jelentéshez vö. ném. Vater; fr. père; stb.: ’apa; köztiszteletben álló, többnyire idős férfi’. Az atyus az atya eredeti vagy kikövetkeztetett tövéből keletkezett kicsinyítő képzővel. – Az aty ’apa’  (1803–1804: KL. 110.) tudatos archaizálás eredménye.

☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ atval, atyafi, cseri-, édes-, miatyánk, ős-, szent-, szép-¹UN UEW. № 21