asszó A: 1876 assaut-ban (Bánhidi: Sportny. 208); 1901 asszóvívás (Bánhidi: Sportny. 132) J: ’csörte | Assaut’
Francia jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. | ≡ Fr. assaut ’roham, ostrom; csörte’; – vö. még ném. Assaut ’csörte, vívómenet’. A franciában a lat. (vulg.) *assaltus ’roham; lökés, döfés’ továbbélése [< lat. assultus ’ua.’]. ⊚ A magyarban sportszakszóként honosodott meg, és ilyen használatban még ma is él az újabb keletkezésű csörte (→csörtölőz) mellett.
☞ TESz.; EWUng.Nszt ↪asszó