ara ∆ A: 1479 u. ara [-a birt. szem. jel] (NyírkGl.); 1621 Ara (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1479 ’férfitestvér | Bruder’ (↑); 2 1708 ’meny | Schwiegertochter’ (Pápai Páriz: Dict.); 3 1792 ’menyasszony | Braut’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.)
Örökség, ugor kori tővel, magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (É.) å̄r ’anyai ágról való rokon’; osztj. (O.) orti, (Kaz.) wǫrtı̆ ’az anya öccse, az anya öccsének a fia’ [ugor *arɜ ’anyai rokon; az anya (fiatalabb) fiútestvére’]. A finnugor alapnyevben valószínűleg ősárja jövevényszó; vö. av. brātar; osz. œrwadœ; stb.: ’idősebb fiútestvér, báty’. ⌂ A szóvégi a vagy kicsinyítő képző, vagy E/3. személyű birtokos személyjel. A 2. jelentéshez vö. →öcs. A 3. jelentés a nyelvújítás korában keletkezett. ⚠ Más ugor eredeztetése téves.
☞ MSFOu. 21: 126; TESz.; MNy. 64: 402; NyK. 72: 423; UEW. 832; EWUng.→ barát, bubi, fráterUN UEW. № 1723Nszt ↪ara¹