apparátus A: 1600/ apparatussal (MNy. 69: 493); 1830/ apparátussal (NSz.); 1880 aparátussal (NSz.) J: 1 1600/ ’felszerelés, berendezés | Ausstattung, Einrichtung’ (MNy. 69: 493) (↑); 2 1614 ’(háborús, hadi) készülődés | (Kriegs)vorbereitung’ (MNy. 68: 334); 3 1669 ’eszköz, szer | Mittel, Zeug’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 402); 4 1861 ’készülék | Gerät, Vorrichtung’ (Nszt.); 5 1875 ’intézmény; szervezet | Institution; Organisation’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. apparatus, (h.) ap(p)aratus ’készülődés; eszköz; felszerelés; készülék’ [< lat. apparare ’megszerez, (el)készít’]. ≋ Megfelelői: ném. Apparat; fr. apparat; stb.: ’apparátus’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb. A 2. és a ma leginkább használatos 5. jelentés nagyrészt német hatásra keletkezett másodlagos fejlemény. ∼ A ritka előfordulású apparát ’apparátus’ (1958: NSz.) a németből (↑) származhat.