apostol A: 1217 ? Apostog [hn.] (HOkm. 5: 7); 1372 u./ apoſtalt, appaſtalak (JókK. 1); 1394 Apastal [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 316); 1520 apastol (Radvánszky: Csal. 2: 3) J: 1 1217 ? ’Jézus tanítványai közül egy | Jünger Jesu’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1217 ? ’vmely ügynek, tanításnak buzgó hirdetője | eifriger Verkünder einer Sache, einer Lehre’ # (JókK. 135), 1372 u./ ’ua.’ (↑) Sz: apostoli 1372 u./ apoſtoly (JókK. 135)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. apostolus ’elküldött; felsőbb bíróság részére készített jelentés’, (e.), (h.)’apostol’ [< gör. ἀπόστολος ’követ, küldött’].  ≋  Megfelelői: ném. Apostel, (kfn.) apostole; szbhv.  (Ča), (Kaj) apoštol; cseh apoštol; stb.: ’apostol’.  ⌂  A szó belseji s-hez vö. →árestál stb. Az apostol alakhoz vö. →ádvent stb. Az Apostag  [hn.]  (↑) művelődéstörténeti alapon idetartozhat: a korábbi, többes számú Apostolok-ból keletkezhetett szabálytalan szórövidüléssel.  ⚠  Szláv közvetítés feltevése nem szükséges.

☞ MNy. 36: 232; Kniezsa: SzlJsz. 588; TESz.; Farkas: GLEl. 22; EWUng.→ episztolaNszt ↪apostol; ↪apostoli