apad A: [1131–1141/] ? Apado [sz.] [szn.] (MKsz. 1: 14); 1510 ky apada (PéldK. 24); 1552–1562 Elapodnac (MFl.) J: ’kimerül, elfogy, veszít a lényegéből | versiegen, an Substanz verlieren’ #

apaszt A: 1399 Apaztow [sz.] [szn.] (NytudÉrt. 68: 60); 1528 Kiapaſtotta vala (SzékK. 295) J: ’csökken 〈folyadéktartalom, mennyiség〉 | vermindern 〈Feuchtigkeitsgehalt, Menge〉 vermindern’ #

apály A: 1575 apály (NySz.) J: ‹mn› 1575 ’kiszáradt | ausgetrocknet’ (↑) | ‹fn› 1 1784 ’csökkenés; fogyás | Abnahme; Schwund’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 10); 2 1792 ’tenger apálya | Ebbe’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1840 ’szünet | Pause’ (MNy. 12: 42)

Örökség, finnugor kori tővel, magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. zürj.  (Sz.) šupal- ’(ki)szárad’; votj.  (Sz.), (J.) šupal- ’ua., elszárad’ [fgr. *šoppɜ- vagy fgr. *šappɜ- ’szárad’].  ⌂  A magyarban a magánhangzós szókezdet a finnugor szókezdő š eltűnésének szabályos következménye; vö. még →arat, →ér³ stb. A fgr. *pp > m. p megfeleléshez vö. →lép², →napa stb. Az igék végződése -d gyakorító, ill. -szt műveltető képző, az apály-é pedig a -ly névszóképző.  ⌘  Az apály-t főnévként a nyelvújítás terjesztette el.

☞ NyK. 65: 171; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 1009