após A: 1608 após [✐] (MNy. 61: 482); nyj. apus (Nyatl.) J: 1 1608 ’öreg férfi; apóka | bejahrter Mann; Väterchen’ (↑); 2 1736 ’házastárs apja | Schwiegervater’ # (SzT.); 3 1807 ’nagyapa | Großvater’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 4 1828 ’apa | Vater’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ Az ap- (→apa) tőből a (R.) -ós kicsinyítő képzővel; az alaktanhoz vö. →anyós. A 2. jelentés kedveskedő megszólításból jött létre. Ebben a jelentésében a 19. sz.-ban terjedt el az irodalmi nyelvben, fokozatosan kiszorítva a hasonló jelentésű, korábban általánosan használt →ipa szót.