anya A: 1181/ ? Ana [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 43); 13. sz. közepe/ aniath (ÓMS.) J: 1 13. sz. közepe/ ’édesanya | Mutter’ # (↑); 2 1529 e. ’női elöljáró; vezetőnő | Vorgesetzte; Leiterin’ (VirgK. 130); 3 1531 ’vminek eredete | Ursprung’ # (ÉrsK. 44); 4 1552 ’női előd | Stamm-mutter’ # (Heltai: Dial. G5a); 5 1602 ’anyaállat | Muttertier’ # (SzT.) Sz: anyai 1493 k. anyay (FestK. 323) | anyóka 1522 ? Anÿoka [sz.] [szn.] (MNyTK. 86: 67); 1863 anyóka (Kriza [szerk.] Vadr.) | anyácska 1585 Anyatska (Cal. 642) | anyátlan 1611 Anyátlan (Szenczi Molnár: Dict.) | anyáskodik 1761 anyáskodó [sz.] (NySz.) | anyányi 1777 annyánnyi (NSz.) | anyó 1787 Anyónak ’anyácska | Mütterchen’ (Nszt.) | anyus 1788 Anyus, Anyus (Nszt.) | anyuka 1878 anyuka! (FővL. 1878. márc. 15.: [1]); 1905 Anyukám (MNy. 1: 140) | anyuci 1895 anyucikám [sz.] (UjIdők 268); 1915 Anyuci (NSz.) | anyu 1911 anyu (Nszt.); 1958 Anyu (NSz.)
Valószínűleg örökség, uráli kori tővel, magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (T.) āńī ’az apa fivérének felesége’; vog. (FK.) ↄ̈̄ń ’nagyanya’; osztj. (V.) ăńəki̮ ’az idősebb fiútestvér felesége; mostohaanya’; zürj. (V.) ań ’asszony, nő’, (Ud.) e̮ńa ’sógornő’; md. (E.) nizańa ’anyós’ (niz- ’?’), (M.) ańaka ’idősebb lánytestvér, nővér’; lp. (K.) vı̊өńńe ’az idősebb fiútestvér felesége’; – jur. ńeje ’az anya fiatalabb lánytestvére’; szelk. ońa, ońo ’az idősebb fiútestvér felesége’ [uráli *ańa ’idősebb (férfi)rokon (báty, nagybácsi) felesége’; ’? anya’]. ⌂ A rokon nyelvi szavak jelentéseinek eltérését metonimikus jelentésváltozás magyarázhatja (vö. még →ángy). Egy alapnyelvi ’anya’ jelentés feltevése azért is bizonytalan, mert hasonló alakú és jelentésű szavak számos más, egymással rokonságban nem álló nyelvből is idézhetők; vö. vog. āŋkw; vót enne; ótörök ana; tung. ani, ańi; stb.: ’anya’. Ezek a szavak azonban többnyire gyermeknyelvi eredetűek lehetnek, így az anya szó keletkezési idejét sem lehet egyértelműen megállapítani (vö. →apa, →atya). Az egyes rokon nyelvek szavai részben esetleg későbbi külön nyelvi fejlemények lehetnek. Az alapalaknak megfelelhetne az any ’anya’ (1803–1804: KL. 110.), ám ez tudatos archaizálás következtében jött létre; vö. még (N.) any ’ua.’ (ÚMTsz.). Ugyanebből a tőből származik az →ángy is. A szó végi a vagy kicsinyítő képző, vagy E/3. személyű birtokos személyjel. Az anya származékai az eredeti, ill. kikövetkeztetett tőből jöttek létre különféle kicsinyítő képzőkkel. Az anyu esetleg kései elvonás az anyuka, ill. anyuci származékból.
☞ FUFA. 12: 19; EtSz.; TESz.; UEW. 10; EWUng.→ ángy, anyag, anyakönyv, anyanyelv, anyarozs, anyaszentegyház, anyós, banya, déd-, édes-, kereszt-, leány, mostoha-, nagy-¹, nap², nyanya, ős-, szép-¹UN UEW. № 15