alamizsna A: 1372 u./ alamiyſnaÿat, alamýʒna (JókK. 30, 78); 1508 alamoſnat (DöbrK. 491); 1519 k. Alasmisnalkodasokal [sz.] (DebrK. 172); 1574 e. alamusnát (MNy. 28: 315); 1763 álamisnálkodás [sz.] (NSz.); 1803 alamisnyát (NSz.) J: 1 1372 u./ ’könyöradomány | Almosen’ # (↑); 2 1946 ’elemózsia | Proviant’ (Nyr. 70: 157)
Latin jövevényszó, esetleg szláv közvetítéssel is. | ≡ Lat. eleemosyna ’könyöradomány’, (k.), (e.) ’alamizsna’, (h.) elemosyna, elemosina ’ua.’; – vö. még szbhv. (R. Ča) almužno; szln. (N.) álmožna; cseh almužna; stb.: ’ua.’. A latinban a gör. ἐλεημoσύνη ’szánalom, könyöradomány’ átvétele. ≋ Megfelelői: ném. Almosen; fr. aumône; stb.: ’alamizsna’. ⌂ A 2. jelentés az →elemózsia hatására keletkezett.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 790; TESz.; EWUng.→ elemózsiaNszt ↪alamizsna