alél A: 13. sz. közepe/ olelothya [sz.] (ÓMS.); 1552 megalélt (NySz.); 1575 El alilt (NySz.); 1784 Álélkodni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 10); nyj. alíll (ÚMTsz.) J: 1 13. sz. közepe/ ’ájul; bágyadt | in Ohnmacht fallen; ermatten’ (↑); 2 1807 ’émelyeg | von Übel befallen werden’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) Sz: alélat 13. sz. közepe/ ’ájulás, eszméletvesztés | Ohnmacht’ (↑)
Származékszó egy finnugor eredetű tőből. | ⌂ A tő az →alszik szócsaládjának tövével azonos. Végződése az -él gyakorító képző; vö. metél (→met). A morfológiai struktúra elhalványulása miatt elkülönült az →alszik szócsaládjától.