al A: 1201 ? Olotou [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 61124); 1219/ Olnemet [hn.] (VárReg. 88.); 1225 Terem alia [hn.] (OklSz.); 1372 u./ engalya (JókK. 46); 1400 derekal (OklSz.); 1833 Ó-Fa (Kassai: Gyökerésző 1: 135) J: ‹mn› 1219/ ’alsó | unterer’ (↑) | ‹fn› 1 1225 ? ’mélyen fekvő terület | Tiefland’ (↑), 1284 ’ua.’ (OklSz.); 2 1346 ’vmi alá tartozó területrész; vmi alatt levő tárgy | unter etw befindliches Gebiet; unter etw befindliche Sache’ (OklSz. bárdaljaerdő a.); 3 1372 u./ ’alsó rész | Unterteil’ (JókK. 46); 4 1560 k. ’maradék | Rest’ (GyöngySzt. 4039.); 5 1585 ’alom | Streu’ (Cal. 1021); 6 1585 ’alap | Grund(lage), Basis’ (Cal. 1022)

alj A: 1550 Few aly (OklSz.); 1785 ájjokat (NSz.); nyj. aj (MTsz.) J: 1 1550 ’vmi alá tartozó területrész; vmi alatt levő tárgy | unter etw befindliches Gebiet; unter etw befindliche Sache’ (↑); 2 1629 ’szoknya | Frauenrock’ # (SzT.); 3 1638 ’alsó rész | Unterteil; Grund’ # (OklSz. kemence-alj a.); 4 1785 ’alom; állat fekhelye | Streu; Tierlager’ (↑); 5 1792 ’maradék; seprő | Rest; Bodensatz’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.); 6 1815 ’mélyen fekvő terület | Unterland’ (NSz.) Sz: aljaz 1792 Allyazni [sz.] ’állatoknak almot készít | mit Streu bedecken’ (Baróti Szabó: KisdedSz.) | aljzat 1859 aljzata ’alapzat, ágyazat | Unterlage’ (BpHírlap 1859. jan. 8.: [2]); 1879 aljzatlemezek ’ua.’ (NSz.)

aljas A: 1583 Aljas (MNy. 12: 134) J: 1 1583 ’nyomorúságos; hitvány | elend, wertlos’ (↑); 2 1628 ’seprős | Bodensatz enthaltend’ (NySz.); 3 1649 ’alsóbbrendű; közönséges | minderwertig; ordinär’ (NSz.); 4 1651/ ’gyáva | feige’ (MFl.); 5 1720 ’becstelen | schändlich’ # (NSz.); 6 1753 ’alacsonyan levő | niedrig liegend’ (NSz.)

A szócsalád alapja, az al alapnyelvi örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) jalē̮˙k ’alsó rész’; osztj.  (V.) i̮l ’alsó’; zürj.  (KP.) ul ’alsó rész’; md.  (E.), (M.) al ’ua.’; finn ala ’vmely tárgy elfoglalta helyterület; rekesz’; lp.  (norv.) vuolle ’vmi alatti rész’; – jur. ŋi̮lɁ ’le, alá’; szelk. i̬l ’alsó rész’; stb. [uráli *ala ’alsó rész, vmi alatti rész’].  ≋  Megfelelői: juk. -al ’alsó rész’; ujg. al ’(alsó, elülső) rész, oldal’ stb.  ⌂  Az al melléknévként összetételi előtaggá vált, főnévként a legkorábbi időktől általában csak birtokos személyjeles formában használatos.

Az alj elvonás. |  ⌂  Az alja (al + birtokos személyjel) alakból. Ez utóbbi felvette az al-nak szinte valamennyi jelentését, amely ezáltal csaknem teljesen kiszorult a használatból.

Az aljas származékszó. |  ⌂  Az alj-ból, s melléknévképzővel alkotott származékszó, amelynél a szó belseji a-t talán az alja képzési módja befolyásolta.

☞ MNy. 2: 302; EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ al¹, al², alá, alacsony, alag-, alany, alap, alattomban, alig, alom, alsó, derékalj, fejal, hónalj, talaj, uszályUN UEW. № 7