ajtófél A: 1512 k. aito felo̗n (WeszprK. 71); 1604 A'ytofélfa (Szenczi Molnár: Dict.) J: ’ajtófélfa | Türpfosten’
Összetett szó. | ⌂ Az →ajtó + fél jelöletlen birtokos jelzős alárendelő összetétele. Az utótag vitatott eredetű; 1. örökség a finnugor korból: md. (M.) päľ ’cövek; faék’; finn pieli ’egyenesen álló oszlop’; észt peel ’pózna, rúd’ [< fgr. *pēle vagy *pele: ’oszlop, rúd’]; 2. esetleg azonos a →fél² főnévvel.
☞ EtSz. 3. fél a.; MSzFE. fél² a.; TESz.; EWUng.→ ajtó, fél²Nszt ↪ajtófél