agyafúrt A: 1538 agÿa furot (Pesti: Nomenclatura J1); 1584 Agyafurt (NySz.) J: 1 1538 ’őrült; bolond | irrsinnig; närrisch’ (↑); 2 1616 ’ravasz | durchtrieben, schlau’ # (NySz.); 3 1784 ’makacs | stur’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 8)

Összetett szó. |  ⌂  Az -a birtokos személyjeles →agy + fúrt (< →fúr) igenév alanyos alárendelő összetétele. Eredetileg a koponyalékelésre vonatkozott, amelyet egykor az őrültek gyógyítását megkísérelve, ill. – a jövendőbeli sámánok esetében – az őrültség mesterséges előidézésére hajtottak végre. Hasonló szerkezetű összetételek és jelentések: fejefúrt ’ostoba, esztelen’  (1538: Pesti: Nomenclatura V3 Furiosus a.); eszefúrt ’ravasz’  (1748: NySz.).  ∼  Kései mesterséges szóalkotás eredménye az agyalágyult ’agylágyulásban szenvedő; elbutult, hülye’  (1872: PNapló 1872. dec. 29.: [1]) összetett szó. Ez kapcsolatban van az agylágyulás ’az agyállomány teljes felbomlása’  (1846: Honderü 1846. márc. 4.: 180) összetétellel, amely főleg orvosi szakszóként használatos. Vö. még agyahígult ’gyengeelméjű’  (1880: NSz.). Ezek a szavak minden bizonnyal a lat.  (tud.) enkephalomalakia [vö. gör. ε̉γκέφαλος ’agy’ + gör. μαλακός ’lágy’] alapján jöttek létre; vö. még ném. Gehirnerweichung ’agylágyulás’.

☞ MNy. 10: 414; Kertész: Szok. 162; TESz. agyalágyult a. is; EWUng.→ agy, fúrNszt ↪agyafúrt