agy A: 1138/ ? Ogus [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1213/ ? Agya [sz.] [szn.] (VárReg. 268.); 1230 k. cuchaga [ɔ: tuchaga] (MNy. 77: 375); 1405 k. aglag [? ɔ: agy-lágy] (SchlSzj. 280.); 1416 u./ agahoʒ (MünchK. 34va); 1540–1555 ágyak (NySz. ágy a.); 1550 k. agia [□] (KolGl.); 1807 agyájába (NySz.) J: 1 1138/ ? ’koponya; fej | Schädel; Kopf’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1230 k. ’kerékagy | Nabe’ (↑); 3 1594 ’kézi lőfegyver tusa | Gewehrkolben’ # (MNy. 61: 110); 4 1604 ’kötőfék | Halfter’ (Szenczi Molnár: Dict.); 5 1628 ’agyvelő; ész | Gehirn; Vernunft’ # (MFl.) Sz: agyal 1779 agyalták ’megver | verprügeln’ (SzT.) | kiagyal 1815 [sz.] ’kieszel, kigondol | ausklügeln, ersinnen’ (ItK. 6: 478) | agyas 1560 k. agyas (GyöngySzt. 4425.)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Zürj.  (KP.) uʒ́ ’előtér, elöl levő vmi’; votj.  (S.) aǯ́ ’ua.; elülső része ‹a ruhának›’; cser.  (KH.) anzǝ̑l ’vminek az elülső része, elő-’; finn otsa ’homlok, halánték’ [fgr. *ońća ’elő-; vminek az elülső része’].  ⌂  A fgr. *ńć > m. gy hangváltozáshoz vö. →agyar, →ágyék stb. A magyarban ’elülső rész; homlok, halánték’ > ’koponya’ > ’agyvelő’jelentésszűküléssel számolhatunk; a jelentéshez vö. or. лоб ’homlok, halánték’; cseh leb ’koponya’; újgör. κούτελο ’homlok, halánték; koponya’; stb. A kiagyal származék feltehetőleg a ném. ausklügeln ’kieszel, kigondol’ hatására utal. – A szó 3. jelentése az →ágy hasonló jelentésével keveredhetett.  ⚠  A fgr. *ajŋe ’halánték’ szóval való egyeztetése kevésbé meggyőző.

☞ EtSz.; TESz. kiagyal a.; UEW. 5, 339; EWUng.UN UEW. № 5; UEW. № 670