adjusztál A: 1717 adjustálandó [sz.] (MNy. 11: 373); 1877 agyusztálni [sz.] (Nyr. 6: 44); nyj. aggyusztál (ÚMTsz.) J: 1 1717 ’kiállít; felszerel | herrichten; ausrüsten’ (↑); 2 1721 ’megigazít, rendbe hoz | richtigstellen’ (SzT.); 3 1877 ’ráncba szed | gefügig machen; prügeln’ (↑)

adjusztíroz ∆ A: 1795 adjusztírozva [sz.] (Nszt.) J: ’felszerel, ellát vmivel | ausstatten, ausrüsten’

Vitatott eredetűek. | 1 A szócsalád alapja, az adjusztíroz német jövevényszó. |  ≡  Ném. adjustieren ’rendbe hoz; megigazít’, (au.) ’felszerel, szolgálatra felruház’ [< lat.  (k.) adiustare ’melléhelyez, összeilleszt’].  ≋  Megfelelői: cseh adjustovat; szlk. adjustovať; stb.: ’felszerel; rendez’.  ⌂  Az adjusztál képzőcserével jött létre az adjusztíroz-ból; vö. →blamíroz, →flangíroz stb. Ezt a származtatást az a körülmény gyengíti, hogy az adjusztál jóval korábbi előfordulású, mint feltételezett előzménye. 2 A szócsalád korábbi tagja, az adjusztál latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (k.) adiustare (↑), (h.) ’kiállít, felkészít’ [< lat.  (k.) ad [igekötő] + *juxtare ’odahelyez’].  ⌂  Ennek a származtatásnak jelentéstani nehézségei vannak. – Az adjusztíroz német jövevényszó (↑).

☞ TESz.; EWUng.→ jussNszt ↪adjusztál; ↪adjusztíroz