őr-

I  őrnagy A: 1275 Eurnogh [szn.] (OklSz. 1. őr a.); 1327 Eor nagysagh [sz.] (Nyr. 1: 86) J: 1 1275 ’az őrség vezetője, kapitány | Oberhaupt der Wachdienstes’ (↑); 2 1809/ ’a századosnál magasabb, az alezredesnél alacsonyabb rendfokozatot viselő tiszt | Major’ # (NSz.) Sz: őrnagyság 1327 (↑) | őrhegy † A: 1304/ Ewrhegh [hn.] (OklSz.); 1806 Ö́rhegynek (NSz.) J: ’őrző hegy, azaz hegy mint védelmi vonal (része) | Wartberg’ | őrvölgy † A: 1453 Hewr welgh (OklSz.) J: ’völgy mint a védelmi vonal része | Tal als Teil einer Verteidigungslinie’ | őrálló † A: 1490 k. er allo (NagyvGl. 166.) J: ’őrszolgálatot teljesítő személy | Wache 〈Person〉’ | Ilyenek még: őrfa ’előárboc | Vordermast’ (1628: NySz.)II  őrház A: 1784 ö́r háznál (NSz.) J: ’bakterház, a gátőr háza stb. | Wohnung des Bahn-, Deichwärters usw.’ # | őrangyal A: 1798 Ö́r-angyalodnak (NSz.) J: ’〈a katolikus vallás felfogása szerint〉 minden ember mellé rendelt külön angyal, aki az embert a testi-lelki veszedelemtől állandóan óvja, őrzi | Schutzengel’ # | őrmester A: 1803 őrmester (Nyr. 3: 411) J: ’a legalacsonyabb tiszthelyettesi rendfokozat(ú személy) | Wachtmeister’ # | Ilyenek még: őrszem ’őr, őrség | Wachposten’ (1806: NSz.); őrtűz ’őrök által rakott jelzőtűz | Wachfeuer’ (1838: Tzs.)

Összételi előtag, azonos az →őr² szóval. |  ⌂  Az 1. csoport összetételei belső keletkezésűek és egyben a középkori magyar határvédelem műszavai. Az őrnagy 2. jelentése azonban német mintára keletkezett; vö. ném.  (R.) oberstwachtmeister ’őrnagy’. A 2. csoport tagjai nyelvújítási szóalkotások, német mintára alkotott tükörfordítások; vö. ném. Wachhaus ’őrház’, Wachtmeister ’őrmester’; stb. – Utótag (a címszók kivételével): álló ’mozdulatlan’ (< →áll¹). – Az őrmester korábbi megnevezése: strázsamester (1695/ (NySz.).

☞ TESz. őrmester a., őrnagy a., őrszem a.; EWUng.→ áll¹, angyal, ház, hegy, mester, nagy, őr², völgy