őgyeleg [1] A: 1626–1627 egyelgéseket [sz.] (NySz.); 1666 őgyölög (NySz.); 1785 ögyelegve [sz.] (NSz.); 1790 őgyeleg (NySz.); 1792 Ö́gyelgeni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1848 ölgyelgett (NSz.); 1867 őgyelėg (CzF.); nyj. ődelgő [sz.] (Nyr. 40: 418) J: 1 1626–1627 ’elkalandozik; bizonytalankodik, tévelyeg | herumschweifen 〈Gedanke〉; sich auf Irrwegen befinden’ (↑); 2 1666 ’kavarog, csavarog 〈füst stb.〉 | wirbeln, sich schnörkeln 〈Rauch usw.〉’ (↑); 3 1838 ’ténfereg, lézeng | herumlungern, (herum)schlendern’ (Tzs.)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő ismeretlen eredetű és az →ődöng tövével állhat összefüggésben. A szóvég -leg gyakorító képző; vö. feszeleg (→feszül), szédeleg (→szédül) stb. A szókezdő magánhangzó eredetileg rövid lehetett; vö. még →ődöng. A jelentések egy bizonytalan, ingó mozgásra utalnak.
☞ TESz.; EWUng.→ ődöng