ő-
őnagysága ∆ A: 1416 u./² ǫ nagſagabā (MünchK. 31va) J: ’őméltósága, őkegyelme 〈megszólításként〉 | Euer Gnaden 〈als Anrede〉’ | őfelsége A: 1476 k. w felſegenek (SzabV.) J: ’királyi felség, ő királyi fensége | Seine od. Ihre Majestät’ | őkegyelme ∆ A: 1511 ew kegyelme (Zolnai Gy.: Nyelveml. 196) J: ’őméltósága, őnagysága 〈megszólításként〉 | Euer Gnaden 〈als Anrede〉’ | őkelme ∆ A: 1770 ö keme (NSz.); 1788 ȫ-kelmét (NSz.) J: 1 1770 ’ő, az érintett, a szóban forgó férfi | er; der Betreffende’ (↑); 2 1792 ’〈megnevezett férfinak régebben tiszteletet, ma tréfás lekicsinylést kifejező megjelöléseként〉 | 〈urspr. ehrerbietige, dann scherzhafte od. spöttische Apposition, auf einen Mann bezogen〉’ (NSz.) | Ilyenek még: őméltósága ’a méltóságos rangot viselő személy, őexcellenciája | Seine od. Ihre Hochgeboren’ (1792: NSz.); őnagyméltósága ’őexcellenciája | Seine od. Ihre Exzellenz’ (1851: NSz.)
Összetett szavak előtagja azonos az →ő szóval. | ⌂ Az összetételek birtokos jelzős szószerkezetekből keletkeztek, amelyek második tagja eredetileg tulajdonságot vagy állapotot jelölt. Az összetételek birtokos vonatkozása elhalványult, így a szavak átalakultak megszólításokká. Az őkelme utótagja összerántással keletkezett az őkegyelme (↑) alapján. – Az utótagok (címszók kivételével): nagysága (→nagy), felsége (→felség), kegyelme (→kegyelem); a kelme önálló szóként nem adatolt.