üsző A: 1395 k. yſew (BesztSzj. 1001.); 1405 k. iʒe (SchlSzj. 1421.); 1507 uʒo (NyIrK. 6: 187); 1746 Öszsző (MNy. 50: 500); 1818 üszü (NSz.) J: [jelzői értékben is] ’fiatal tehén | Färse’
Valószínűleg örökség, ugor kori tővel és magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. osztj. (V.) ĕs ’anya’, (C.) ĕs ’jávorszarvas tehén’, (O.) ȧ̆s ’anya; nőstény ‹állat›’ [ugor *iśɜ ’anya; nőstény állat’]. ⌂ A szóvég -ő ~ -é kicsinyítő képző; vö. →elő¹, →vessző stb. ⚠ A magyarázat, miszerint az űzik ’felgerjedt, párzásra kész, üzekedik’ (→űz) főnevesült folyamatos melléknévi igeneve lenne, kevésbé valószínű.
☞ MNy. 34: 279; NyK. 73: 418; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1756