üdvözöl [1] A: 1416 u./² v̇duo̗zlènditèc (MünchK. 12ra); 1462 k. idvezleteth [sz.] (MNy. 14: 137); 1822 üdvözölgetni [sz.] (Wagner: Phras. Persaluto a.) J: 1 1416 u./² ’〈főleg találkozáskor, vkinek az érkezésekor〉 köszönő szóval, mozdulattal örömét, tiszteletét fejezi ki | (be)grüßen’ # (↑); 2 1513 ’magasztaló imát mond | ein Lobgebet sagen’ (NagyszK. 297); 3 1588 ’〈levélben, üzenetben〉 közli, hogy szeretettel, tisztelettel, jót kívánva gondol vkire | 〈in einem Brief od. durch eine Botschaft〉 begrüßen’ # (NySz.); 4 1842/ ’〈vhol megjelenő, köztiszteletben álló személyt〉 köszönő beszéddel fogad | eine Begrüßungsansprache halten’ (NSz.); 5 1843 ’〈tervet, bejelentést〉 lelkes helyesléssel fogad | mit Beipflichtung bewillkommnen’ (NSz.) Sz: üdvözlet 1416 u./³ v́duo̗zletet (AporK. 175)

Származékszó. |  ⌂  Az →üdvöz névszóból keletkezett -l igeképzővel. Az alapszó a melléknév, az eredeti jelentés ’áldottnak, egészségesnek mond’ lehetett; az alaktanához vö. drágáll (→drága), kevesell (→kevés) stb. De az is lehetséges, hogy az ige a főnévből ered; ebben az esetben az üdvözöl ’üdvöz-t mond’ jelentésű volt. Hasonló származékszavakhoz vö. énekel (→ének), szól (→szó) stb. A 2–5. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.

☞ Nyr. 58: 5; TESz.; EWUng.→ üdvöz