út A: 1055 hodu utu rea, ohut (TA.); 1082/ churdawth [hn.] (MNL (OL) Dl. 200894); 1229 uothpenez (Wenzel: ÁÚO. 1: 262); 1255 Charadaoth [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 331); (†1058) 13. sz./ Wenchwta [hn.] (Györffy: DHA. I: 178) J: 1 1055 ’a közlekedés számára létesített sáv | Weg, Straße’ # (↑); 2 12. sz. vége/ ’lehetőség vminek elérésére, megoldására | Möglichkeit, um etw zu erledigen’ # (HB.); 3 1416 u./¹ ’a cselekvés, viselkedés normától megszabott irányvonala, rendje | Laufbahn’ # (BécsiK. 105); 4 1456 k. ’utazás | Fahrt, Reise’ # (SermDom. 1: 205); 5 1515 ’alkalom, körülmény | Anlaß’ (LevT. 2: 2); 6 1531 ’mód, eljárás | Art und Weise, Verfahren’ (TelK. 18); 7 1720 ’történés, lefolyása, folyamata | Gang, Ablauf’ (Mikes: TLev. 43) Sz: utas 1138/ ? vtos [szn.] (MNy. 32: 131); 1585 vtas ‹mn› (Cal. 132); 1604 ’utazó személy, vándor | Fahrgast, Reisender’ (Szenczi Molnár: Dict. Viátor a.) | úti 1395 k. vtÿ (BesztSzj. 365.) | úttalan 1493 k. wtathlanba (FestK. 28) | utazik 1597 utazásokon [sz.] (OklSz.) | utász 1834 utász (Szily: NyÚSz.)

Örökség az ugor, esetleg az uráli korból. |  ≡  Vog.  (AK.) āχt ’víziút két tenger között; egy tenger lefolyása’; osztj.  (V.) ɔγət ’földszoros ‹két víz között›’; – jur. ŋūꝛ, ŋut ’nyom, út’; szelk. wuettэ ’ua.’; kam. aći, aӡ́e ’ua.; ránc, redő’ [ugor *ukta ’nyom’ esetleg uráli *utka ’ua.’ szóból]. Az ugor alapnyelvben egy *tk > *kt hangátvetés mehetett végbe. A 3., 5–7. jelentés metafora; a 4. jelentés metonímia.

☞ NyK. 53: 267, 56: 39; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ alag-, egérút, gyalog-, közép-, mű-², ország-, tejút, tév-, utal, után, utasít, utó, utol, útonálló, útszéli, úttörő, válaszút, vas-²UN UEW. № 1096