újfent A: 1831 Újfent (TudGyűjt. 15/8: 60); 1838 új fent (NSz.); 1842/ újjfent (NSz.) J: ’újra, ismét, megint | aufs neue’
Összetett szó. | ⌂ Valószínűleg az →új + fent ’azelőtt, korábban ‹említett›’ (→fenn) tagokból keletkezett, valószínűleg határozói, szervetlen alárendeléssel. Az utótagnak nyomatékosító funkciója van; vö. még új módra, új formán ’újra’ (1708: Pápai Páriz: Dict. Nŏvè a.). Az előtagnak egy különböző határozóragokkal ellátott alakban betöltött szerepe ugyancsak az időmeghatározás; vö. újabban, újonnnan, újra stb. (→új). A magyarázat nehézsége, hogy az →új szó ragozott alakban csak ritkán használatos határozói szószerkezetben; a ragtalan melléknév hasonló szerepéhez vö. jó holval ’hajnalban, korán reggel’ (1519: JordK. 616); nagy hirtelen ’nagyon gyorsan’ (1521: TelK. 339); stb.