új A: 1037/ Abawẏuar [hn.] (MNL (OL) Dl. 200953); 1177/ Vyuuar [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 189); 1193 Ojvduor [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1198/ Viwar [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 58); 13. sz. eleje/ vy (KTSz.); 1233 Oýufoluu [hn.] (MNy. 10: 428); 1372 u./ megvÿyoytuan [sz.] (JókK. 154); 1774 Újj-Módja (NSz.) J: ’rövid idő óta meglevő, nem régi, friss, modern | neu, frisch, zeitgemäß’ # Sz: újság (†1235) 13. sz. második fele/ ? Wysag [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 285); 1372 u./ vÿſagott ’új dolog, újdonság | Neuheit’ (JókK. 54); 1763 ’hírlap, napilap | Zeitung’ (Szily: NyÚSz.) | újít 1372 u./ [sz.] ’visszahoz, szerez, ismétel | wiederholen’ (↑); 1560 k. ’megújít, felfrissít, kicserél | erneuern’ (GyöngySzt. 4351.); 1972 ’elcsen, lop | stehlen’ (ÉKsz.) | újul [ma főleg meg~] 1416 u./¹ megvyolaſat [sz.] (BécsiK. 285) | újulat 1416 u./² m̄g vẏolatban ’megújítás, felfrissítés | Erneuerung’ (MünchK. 25va) | újító 1490 k. t[em]pl[o]mvyetoknak ’(meg)újító, felfrissítő személy, reformer | Erneuerer’ (NagyvGl. 183.) | újítás 1493 k. meg wÿoÿtaͣsaͣnak (FestK. 344) | újonc 1787 ujoncz (Szily: NyÚSz.) | újdonság 1792 újdoni-ság (Baróti Szabó: KisdedSz.) | újságol 1792 Újságolni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.) | újráz 1843 ujráztatják [sz.] (Regélő 1843. febr. 9.: 375) | megújhodik 1855 megujhodása [sz.] (PNapló 1855. szept. 25.: [1]) R: újan 1372 u./ vÿan ’újként | als neu’ (JókK. 67) | újabban 1372 u./ vÿaban ’ua.’ (JókK. 67); 1519 k. ’újra | aufs neue’ (DebrK. 378); 1735 ? ’mostanában, az újabb időkben, manapság | neulich, heutzutage’ (MNy. 55: 551); 1838 ’ua.’ (NSz.) | újonnan 1416/² vẏonnan ’ismét, újra | wieder, aufs neue’ (MünchK. 32vb) | újra 1759 ? újra fogni ’ismét | wieder’ (NSz.) | újdonnan új 1770 Ujj donan Uj ’vadonatúj | nagelneu’ (MNy. 60: 493) | újdonat új 1792 ujdonat uj ’ua.’ (NSz.) | újból 1818 újbol ’ismét | aufs neue’ (MKurir 1818. jún. 30.: 426); 1845 ? újból ’ismét, megint | aufs neue’ (NSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Zürj.  (Sz.) vi̮ľ; votj.  (Sz.) vi̮ľ; cser.  (KH.), (U.) u; md.  (E.), (M.) od; finn uusi; lp.  (norv.) ǫdâs: ’új’ [fgr. *ßuδ’e ’ua.’].  ⌂  A szó eleji *ß eltűnéséhez vö. →ón, →öt; a finnugor *δ’ > m. j hangváltozáshoz vö. →fajd, →fej¹ stb. A szó eleji magánhangónyúlás már az ősmagyarban végbemehetett.

☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.→ szék-, újfent, vadonatújUN UEW. № 1173