özvegy A: 1302 Wzwegh [szn.] (OklSz.); 1372 u./ eʒuegÿnek (JókK. 7); 1416 u./¹ o̗zuèg (BécsiK. 26); 1548 oͤßuegéket (SzZsolt. 153b); 1790 Özvögy (NSz.); nyj. ëgyvez (ÚMTsz.); œdvegy, œdzvegy, ögyvėdz (MTsz.); özvidzs (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1032 ? ’olyan személy, akinek a házastársa meghalt | Witwe(r)’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1 1032 ? ’olyan 〈személy〉, akinek a házastársa meghalt | verwitwet’ # (↑), 1490 ’ua.’ (SzalkGl. 184.); 2 1560 k. ’nőtlen, hajadon | unverheiratet’ (GyöngySzt. 760.); 3 1577 ’elhagyott, árva; magányos | verlassen, verwaist; einsam’ (KolGl.) Sz: özvegység 1416 u./¹ o̗zuègſegnᶜ (BécsiK. 31) | özvegyül [főleg meg~] 1763 meg oͤzvegyuͤlt (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A szó belseji sz-es változatok a kiejtést tükrözhetik, ezzel a mássalhangzóval korábbi adatok is előfordulnak. A melléknévi 2. és 3. jelentés metafora.  ⚠  Valamely iráni nyelvből való származtatása kevésbé valószínű, a szláv nyelvekből való származtatása téves.

☞ Abajev: EtOs. 1: 539; TESz.; Hajdú-Eml. 33; MTud. 35: 248; EWUng.→ szalmaözvegy