ötven A: 1138/ vtwendí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1405 k. vthuen (SchlSzj. 166.); 1416 u./¹ o̗tuèn (BécsiK. 61); 1484 Ethwenablak [hn.] (OklSz.); 1533 ötteuen (Murm. 2649.); 1646/ őtvőn (OklSz.); nyj. ëtven (Nyatl.); ödven, ötfen (ÚMTsz.) J: ’ötször tíz | fünfzig’ # Sz: ötvenes 1495 e. o̗tueno̗s (GuaryK. 106) | ötvened 1519 ewtwened ’ötvenednyi 〈rész〉 | Fünfzigst’ (JordK. 554); 1791 ‹fn› ’adófajta | Art Steuer’ (NSz.) | ötvenedik 1538 ewtwenedÿk (Pesti: Nomenclatura I3)
Összetett szó. | ⌂ Az →öt + az önálló szóként nem adatolt ven (feltehetőleg ’tíz’) összetételi tagokból keletkezett; vö. →hetven, →kilencven, →negyven stb. – A ven a →hatvan utótagjának palatális változata.
☞ TESz.; EWUng.→ hatvan, hetven, kilencven, negyven, ötUN UEW. № 550