ösztöke × A: 1275/ ? Estuge [szn.] (OklSz.); 1279 ? Estyuge [szn.] (OklSz.); 1519 eʒtó̗ke, ó̗ʒtó̗ke (JordK. 736, 706); 1577 ezteke (KolGl.); 1707 uͤſtoͤke (MNy. 8: 128); 1767 Isztikével (MűvHagy. 15–6: 192); 1818 ösztökü (NSz.); nyj. ëszkëte (MTsz.); isztika (ÚMTsz.); üsztökë (Nyatl. 2: 132) J: 1 1519 ’vasvégű bot a jószág ösztönzésére | Ochsenstecken, Treibstachel’ (↑); 2 1519 ’heves ösztönzés | heftiger Antrieb’ (JordK. 736, 706); 3 1566 ’vasvégű bot az eke tisztítására | Pflugabstreicher’ (OklSz.); 4 1784 ’gyom, főleg konkoly irtására használt eszköz | Gerät zum Jäten von Unkraut, haupts. Kornrade’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 23)

ösztökél A: 1520 eztekele [ɔ: eztekeles] [sz.] (GyöngyGl. 298.); 1525 o̗zto̗keltessec [sz.] (VitkK. 44); 1529 e. wztwkelesebwl [sz.] (VirgK. 137); 1799 Iszkitélő [sz.] (NSz.); 1808 ösztékelte (NSz.); 1863 eszkėtėl (Kriza [szerk.] Vadr. 503) J: 1 1520 ’kínoz, gyötör 〈lelkiismeret〉 | plagen, quälen 〈Gewissen〉’ (↑); 2 1525 ’hajt, siettet | antreiben, anreizen’ (↑); 3 1577 ’gyakran megbök, bökdös, szúrkál | öfters stechen’ (KolGl.)

ösztök × A: 1622 östököli [sz.] (ItK. 86: 654); 1634 eʃʒtek (MNy. 80: 373); 1798 ösztöknek (NSz.); nyj. üsztök (MTsz.) J: 1 1622 ’vasvégű bot a jószág ösztönzésére | Treibstachel’ (↑); 2 1622 ’heves ösztönzés | heftiger Antrieb’ (ItK. 86: 654); 3 1634 ’vasvégű bot az eke tisztítására | Pflugabstreicher’ (↑); 4 1798 ’vénasszony | alte Vettel’ (↑) Sz: ösztököl 1622 ’hajt, siettet | antreiben, anreizen’ (↑)

A szócsalád alapja, az ösztök jövevényszó egy nyugati szláv vagy keleti szláv nyelvből. |  ≡  Szlk. styk; le. styk, (R.) istyk, istek, jestek; or.  (N.) стыкь; ukr. iстик: ’eketisztító eszköz’ [< szláv *iz [igekötő] + *tyk- ’bök’].  ⌂  Az 1. jelentés és az elvont 2. jelentés az eredeti 3. jelentés alapján keletkezett az →ösztön hatására. A 4. jelentéshez vö. →csoroszlya.

Az ösztöke származékszó. |  ⌂  Az ösztöke az ösztök szóból keletkezett, valószínűleg egy később elhalványult E/3. személyű birtokos személyjellel. A 4. jelentés metafora.

Az ösztökél származékszó. |  ⌂  Az ösztökél az ösztöke szóból keletkezett igeképzővel alkotott származékszó, amely a 2. jelentésben az irodalmi nyelvbe is bekerült.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 366; TESz.; EWUng.→ takács