összevissza A: 1601 eozue vysz (MNy. 79: 246); 1779/ összevisszaságot [sz.] (NSz.) J: ‹hsz› 1 1601 ’rendszertelen, keszekusza | durcheinander’ # (↑); 2 1834/ ’nagyon 〈nyomatékosító szerepben, igekötői értékben〉 | sehr 〈im Wert eines VPräf.〉’ (NSz.); 3 1879 ’mindent összevéve, összesen | insgesamt’ (NSz.) | ‹fn› 1846 ’rendetlenség, zűrzavar, kuszaság | Durcheinander’ (NSz.) | ‹mn› 1875 ’zavaros | verworren’ # (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ Az →össze ’együtt; összevisszaság, zűrzavar;’ + →vissza ’fonákul; fonákság’ tagokból keletkezett, mellérendelő összetétellel. A jelentés kialakulásában mindkét tag közrejátszhatott.