ördög A: 1075/ Vrdugſara [hn.]; ordukſara [hn.] (MNL (OL) Dl. 235816, Dl. 235996); 12. sz. vége/ urdung (HB.); 13. sz. eleje/ vrduguc (KTSz.); 1295/ vordungusfev [sz.] [hn.] (HOkm. 8: 357); 1344 Vrdukzantasa [hn.] (OklSz.); 1358–1359 Wrdengh [szn.] (MNy. 16: 153); 1372 u./ Ewrdeg; eredewnges [sz.]; ewrdewgewkewt [sz.] (JókK. 54, 60, 28); 1863 Ėrdėg (Kriza [szerk.] Vadr. 497) J: 1 12. sz. vége/ ’gonosz szellem, sátán | Teufel, der Böse, Versucher’ # (↑); 2 1557 ’〈szitokszóként, káromkodásként〉 | 〈als Fluch〉’ (MNy. 67: 489); 3 16. sz. ’〈különféle növénynevek előtagjaként〉 | 〈als Teil versch. Pflanzennamen〉’ (MNy. 39: 391); 4 [szegény ~] 1792 ’szánalomra méltó ember | bedauernswerter Mensch’ (NSz.) Sz: ördöngös 1295/ [hn.] (↑); 1372 u./ ’az ördög által megszállott | vom Teufel besessen’ (↑); 1519 ó̗rdenghes ’az ördöggel cimboráló, varázslatokat űző | mit dem Teufel im Bunde stehend, einen Zauber anwendend’ (JordK. 19); 1554–1555 ’varázsló, boszorkány | Zauberer, Hexe’ (HoffgreffÉn. X4a) | ördögi 1490 oͤrdoͤghy (SzalkGl. 83.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Lehetséges, hogy a háromszótagos változatok az eredetibbek; a kétszótagos alakok a második nyílt szótagban bekövetkezett magánhangzókieséssel keletkezhettek. A szó belseji n másodlagos járulékhang; vö. →barlang, →bogáncs stb. A szóban különböző képzőelemek lehetnek (d, k ~ g), de a tő etimológiájának bizonytalansága miatt ezek nem mutathatók ki. Az ördöngös származékszó jelentése annak a népi hiedelemnek az alapján fejlődött ki, hogy egyes emberek szövetséget kötnek az ördöggel, és így természetfeletti képességekhez jutnak.

☞ Pais: Ősv. 288; TESz.; EWUng.→ ördögszekérUN UEW. № 1015