önt A: 1138/ vten [sz.] [hn.] (MNy. 32: 205); 1210 Etteuen [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 554); 1254 Ittewen [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 11: 404); 1321/ Wetewyn [sz.] [hn.] (OklSz.); 1372 u./ ewtewtte (JókK. 93); 1416 u./¹ o̗tteſenèc [sz.] (BécsiK. 319); 1519 ó̗nteenek (JordK. 68); 1519 k. eethtek (DebrK. 495); 1795 k. őntött [sz.] (NSz.) J: 1 1138/ ’〈folyadékot, szemcsés anyagot stb.〉 kidönt, ont, tölt | (ver)gießen, ausschütten’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’〈megolvasztott fémet, anyagot〉 formába tölt | in Formen füllen 〈Metall〉’ # (BécsiK. 198); 3 1749 ’ömlik | strömen’ (NSz.); 4 [fel~] 1760 ’iszik, lerészegedik | sich betrinken’ (NSz.); 5 1763 ’forráz, puhít; 〈ételt〉 készít | brühen, erweichen; bereiten 〈Speise〉’ (NSz.); 6 1837/ ’locsol, öntöz | bespritzen’ (NSz.); 7 [el~, fel~, le~] 1876 ’eldönt, feldönt, ledönt | umstoßen, umstürzen’ (Nyr. 5: 472); 8 [ki~] 1938 ’kihajt 〈növény〉 | hervorsprießen 〈Pflanze〉’ (ÚMTsz.) Sz: öttevény 1138/ [hn.] ’öntéses terület | Schüttungsgebiet’ (↑); 1210 [hn.] ’töltés, töltésút | (Fahr)damm’ (↑); 1259 [hn.] ’kavicsos, murvás út 〈a római korból〉 | mit Kies belegte Straße 〈aus der Römerzeit〉’ (MNy. 73: 195); 1416 u./¹ o̗ttèuēt ’öntött kép, szobor | gegossene Statue’ (BécsiK. 198) | öntés 1416 u./¹ o̗tteſenèc (BécsiK. 319) | öntöz 1416 u./³ Meg o̗to̗zuen [sz.] (AporK. 109) | öntvény 1828 öntvényvasú (TudGyűjt. 12/2: 68); 1831 öntvényeket (MNy. 15: 148) | öntet 1831 öntettel (MKurir 1831. okt. 4.: 231); 1838 öntetet (NSz.) | öntöde 1843 öntödéjében (PestiH. 1843. júl. 30.: 514); 1846 Öntöde (Szily: NyÚSz.)
ömlik [1] A: 1787 ömlének (MNy. 6: 357); 1790 ömöl (NSz.); 1793 ömlik [▽] (NSz.) J: 1 1787 ’árad, özönlik, dől | strömen’ # (↑); 2 1793 ’omlik | verfallen’ (NyK. 35: 106); 3 1808 ’leroskad | hinsinken’ (NSz.); 4 1897 ’füllent; szószátyárkodik | flunkern; schwätzen’ (MTsz.); 5 [fel~ik] 1935 ’felpattogzik, pörsenéses lesz | aufspringen’ (Csűry: SzamSz.); 6 [meg~ik] 1936 ’forrázás által megpuhul | durch Sieden weich werden’ (Csűry: SzamSz.)
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, az önt ismeretlen eredetű. | ⌂ Az elsődleges változat az öt lehetett. A szó belseji n szervetlen járulékhang, valószínűleg a →bont, ront (→romlik) stb. analógiájára keletkezett. Az öttevény, öntvény származékszavakhoz vö. →ásvány, →eresztvény stb.
Az ömlik analógiás fejlődés. | ⌂ Az ömlik sokkal később keletkezett az ont : →omlik mintájára.
A szócsaládhoz még | ⌂ Az önt eredeti jelentése ’önt, kiönt’ lehetett, a többi jelentés metaforikus vagy metonimikus, keletkezésükben az ont : →omlik igék is közrejászhattak.
☞ NyK. 35: 105; MNy. 31: 148, 39: 298; TESz.; EWUng.→ edz, egy-, ötlik, ötvös