önkény A: 1645 oͤn-kények (Szily: NyÚSz.) J: ’az önakarat erőszakos érvényre juttatása, zsarnokság, elnyomás | Willkür’ # Sz: önkényes 1790 Ön-kényes (NyF. 14: 42) | önkényeskedik 1806 Önkényeskedik (Szily: NyÚSz.) | önkénytelen 1823 önkénytelen (NSz.)
Belső keletkezésű, de kialakulásmódja vitatott. | 1 Összetett szó. | ⌂ Az →ön¹ (→önnön) + →kény ’akarat, szándék; hajlam’ összetételi tagokból, jelzői alárendeléssel keletkezett. 2 Elvonás. | ⌂ Elvonás a (R.) önkényén ’önként, saját indíttatásból’ (→ön-¹) szóból. ⌘ A származékszavak a nyelvújítás korából valók.