önött † A: 12. sz. vége/ ? unuttei [sz.] (HB.) J: ’kiválasztott | auserwählt’
Belső keletkezésű, valószínűleg egy származékszó szófajváltása. | ⌂ A csak egyszer adatolt szó főnevesült -tt képzős befejezett melléknévi igenév lehet. Az alapszó az önik ’felemelkedik; megerősödik’ ige lehetett, amely a régi nyelvből nem adatolható, és nyelvjárási adatai is bizonytalanok. Az ige honfoglalás előtti ótörök jövevényszó; vö. ujg. ön- ’megerősödik; előrehalad’; kaz. ön- ’növekszik; kiemelkedik’; stb. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. Vö. még ujg. öntür- ’kiemel; véghezvisz’. A török szó jelentését és a magyar adatot egy közös ’magasabb színvonalra emel’ jelentés kapcsolhatja össze.
☞ MNy. 5: 360, 30: 108; TESz. önik a.; MNy. 75: 472; Benkő: ÁrpSzöv. 312; EWUng.