öklel A: 13. sz. közepe/ wklelue [sz.] (ÓMS.); 1395 k. ekleleu [sz.] (BesztSzj. 126.); 1416 u./¹ altal ǫklèltètuėn [sz.] (BécsiK. 20); 1508 o̗klo̗ldo̗ztek [sz.] (DöbrK. 471) J: 1 13. sz. közepe/ ? ’öklöz, üt-ver; lökdös, taszigál | schlagen, (herum)stoßen’ (↑), 1512 ’ua.’ (WeszprK. 65); 2 1282 ? ’(pár)bajt vív | sich im Kampfe messen, einen Zweikampf ausfechten’ (OklSz.), 1395 k. ’ua.’ (↑); 3 1416 u./¹ ’〈fegyverrel, állat a szarvával〉 szúr, döf | stechen, stoßen 〈mit einer Stoßwaffe bzw. mit den Hörnern〉’ # (↑); 4 1578 ’nyilallik 〈vkinek az oldala〉 | es sticht jmdm 〈in der Seite〉’ (NySz. Öklelés a.); 5 1696 ’ösztönöz, serkent | aneifern, anspornen’ (NySz.) Sz: öklelő 1282 Vkleleu [szn.] ’ökölvívó | Faustkämpfer’ (OklSz.) | öklelés 1405 k. wkleles ’bajvívás, lovagi torna | Zweikampf’ (SchlSzj. 598.)

öklend¹ † A: 1591 oͤklendoͤ [sz.] (NySz.); 1838 öklöndözni [sz.] (Tsz.) J: 1 1591 ’szúr, döf; szidalmaz, gúnyol | stechen, stoßen; schelten, spotten’ (↑); 2 1788 ’sért, bánt 〈fület, szemet〉 | (jmdm die Augen, die Ohren) verletzen; beleidigen’ (NSz.)

Valószínűleg a szócsalád alapja, az öklel belső keletkezésű, feltehetőleg származékszó. |  ⌂  Az alapszó az →ököl lehet. A szóvég valószínűleg -l igeképző; vö. kezel (→kéz). A keletkezés alapja az a körülmény lehetett, hogy az erős ütéseket, csapásokat ökölbe szorított kézzel mérték az ellenfélre. – Az öklend feltehetőleg az ököl-ből keletkezett, a képzés módja azonban bizonytalan. Esetleg az olyan -nd végű igék analógiájára keletkezhetett, mint a →fecskend, öklendezik (→öklődik) stb.  ∼  Feltehetőleg ugyanebből az alapszóból jött létre: ökled ’szúr, bök, döf, lök’  (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 16); öklődik ’fennakad (vmin), beleszúródik (vmibe)’  (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 89), ’nyilallik az oldala’  (1794 u.: NSz.) stb.

☞ TESz.; EWUng.→ ököl