ökör [4] A: 1181/ Ekewr [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 44); 1259 Vkurd [sz.] [hn.] (OklSz.); 1343 Ikurd [sz.] [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 32); 1344 Vkrus [sz.] [hn.] (OklSz.); 1372 u./ ewkrewkewt (JókK. 98); 1395 k. eker fark, oker (BesztSzj. 400., 996.); 1456 Oewkewrytho [hn.] (OklSz.); nyj. ëkër (ÚMTsz.) J: 1 1181/ ? ’herélt szarvasmarha | Ochse’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1181/ ? ’bika | Stier’ (↑), 1577 ’ua.’ (KolGl.); 3 [jelzői értékben is] 1649 ’rendkívül buta, ostoba személy | Dummkopf’ (NSz.) Sz: ökrös 1344 Vkrus [hn.] (OklSz.)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Kök-török öküz ; oszm. öküz; csuv. vǝ̑ԍǝ̑r, mǝ̑ԍǝ̑r; stb.: ’ökör; bika’ [? < tokhár *okäs vagy *okso: ’ua.’].  ≋  Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak az *ökür lehetett. A korábbi *ükür alak az ősmagyarból hiányzó ö helyettesítésével keletkezhetett; vö. →kökény. A 3. jelentéshez vö. →barom, →marha.

☞ MNy. 3: 310, 31: 36; TESz.; NytudÉrt. 110: 67; Ligeti: TörK. 235; EWUng.→ ökörnyál, ökörszem¹, ökörszem²