öcs A: 1067 k./ ? Ichẏ [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 1: 27); 1138/ ? Eſu [szn.] (MNy. 32: 131); 1185/ ? Ech [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 1: 78); 1201/ Ech [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 58); 1211 Heuche [sz.] [szn.]; Wche [sz.] [szn.] (PRT. 10: 505, 504); 1372 u./ ewcʒe (JókK. 76); 1506 ǫccheeth (WinklK. 323); 1863 ėcsém (Kriza [szerk.] Vadr. 511) J: 1 1138/ ? ’húg | jüngere Schwester’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1138/ ? ’fiatalabb fiútestvér | jüngerer Bruder’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (BesztSzj. 33.); 3 1507 ’fiatalabb férfirokon; rokon | jüngerer männlicher Verwandter; Verwandter’ (NyIrK. 6: 187); 4 1810–1820 ’〈fiatalabb férfi megszólításaként〉 | 〈als Anrede an einen Jüngeren〉’ (NSz.) Sz: öcsi 1833 öcsikém [sz.] (HasznMul. 1833. márc. 30.: 205); 1897 öcscsi (NSz.) | öcskös 1873 öcskös (Üstökös 1873. júl. 12.: 327)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) īćī· ’a fiútestvér v. a leánytestvér lánya’; osztj.  (Trj.) it’əki ’‹kisfiú megszólítása›’; votj.  (Sz.) uӡ́i̮ ’férfi fiatalabb lánytestvére’ [fgr. *ećɜ ’fiatalabb fiútestvér; fiatalabb lánytestvér’].  ≋  Megfelelői: ujg. äči, iči ’idősebb fiútestvér, báty’; nanáj eče, ečeke ’az apa fiatalabb fiútestvére’; stb.  ⌂  A jelentés egy eredeti tágabb, összefoglaló jelentésből (vö. 1., 2., ill. 3. jelentés), a rokonságnevek differenciálódásával szűkült le a férfiágra, a →húg párhuzamossága révén. Az öcsi származékhoz vö. →bácsi stb. Az öcskös származékszó játszi szóalkotással keletkezett -k + -s kicsinyítő képzővel. Hasonló játszi szóalkotáshoz vö. gyerkőc (→gyermek).

☞ Munkácsi: ÁKE.; MNy. 12: 7; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ unoka-UN UEW. № 126