óriás A: 1009/ Oryasfew [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1275/ Horyashegy [hn.] (OklSz.); 1395 k. orías (BesztSzj. 1046.); 1604 Orjas (Szenczi Molnár: Dict.); 1774 Úrjások (NSz.); 1792 Óriás-háború (NSz.) J: ‹mn› 1275/ ’hatalmas, gigantikus | riesig, gigantisch’ (↑) | ‹fn› 1 1395 k. ’emberhez hasonló, de sokkal nagyobb mesebeli lény | Gigant, Riese’ # (↑); 2 1693 ’hatalmas termetű, nagy erejű ember | sehr großer, starker Mensch’ (NySz.) Sz: óriási 1585 Oriási (Cal. 455)

Vitatott eredetű. | 1 Orosz jövevényszó. |  ≡  Or. варяг, (óor.) varjazi [többes szám]: ’az oroszországi északi népek egy csoportjának a tagja’ [< óész. germ. *váringr ’‹népnév›’].  ≋  Megfelelői: gör.  (biz.) βάραγγος; lat.  (k.) varangus ’a bizánci császár testőre’; stb.  ⌂  Azonos etimonra megy vissza a magyar Várong helynév (1138/ Warang: (MNy. 32: 134)). – A magyar az óorosz többes számú alakot vette át; a szláv népnév többes számának átvételéhez és a szóvégi i eltűnéséhez vö. →olasz. A szóvégi i előtt végbement egy óor. ź > m. s hanghelyettesítés. A szó eleji o, amely később a hangsúlyos helyzet következtében megnyúlt, a β + a hangkapcsolatból keletkezett labializációval. A népnév a varégok hatalmas termete miatt lehetett az ’óriás’ jelentés alapja; hasonló szemlélethez vö. ném. Hüne ’óriás’ [< ném. Hunne ’egykori ázsiai nép; barbár’]. A származtatást nehézíti az a tény, hogy a szó ’óriás’ jelentése az oroszban nem bizonyítható; az a vélekedés, miszerint a ’varég’ > ’óriás’ jelentésváltozás a magyarban mehetett végbe, kultúrtörténeti okokból nem meggyőző. – A szó eleji ú-s változatok magyarázata is nehézkes. 2 Köznevesülés. |  ⌂  Az Uriás  [szn.] köznevesült változata. Névadója egy ószövetségbeli hettita hős; feltehetőleg nagyon erős, hatalmas testalkatú ember volt, mert Dávid nem tudta őt legyőzni, ezért megölette. Ezt a származtatást támasztja alá a szó eleji ú-s változat is, de a magyarázat gyenge pontja, hogy az alakváltozat felbukkanását megelőző ötszáz évből kizárólag szó eleji o-s változatok adatolhatók.  ⌂⇒  A magyarból szbhv. orijaš ’óriás’; rom. uriaș ’ua.; hatalmas’; stb.

☞ TESz.; NytudÉrt. 88: 67; MNy. 82: 441; EWUng.→ varég