óperencia A: 1773 Operentziás [sz.] (RMKtár. 21: 131); 1786 Obrentzián (Ethn. 51: 253); 1792 Óperentzián-is (MNy. 48: 208); 1866 Operenszián (NSz.); 1872 óperepennczián (NSz.); nyj. ópërëtënciȧs [sz.] (ÚMTsz.) J: ’távoli 〈rendszerint elképzelt, mesebeli〉 tenger, 〈ritkábban〉 ország v. hegy | fernliegendes 〈meistens nur in der Vorstellung existierendes, märchenhaftes〉 Meer, 〈seltener〉 Land od. Gebirge’

Valószínűleg német tulajdonnévi eredetű köznév. |  ⌂  Vö. ném.  (R. au.) Ober-Enns, (Österreich) ob der Enns: ’Felső-Ausztria’. Az ia végződés olyan országnevek analógiájára keletkezett, mint Anglia, Dánia stb. A ’Felső-Ausztria’ > ’távoli, mesebeli ország’ jelentésváltozás azzal lehet kapcsolatban, hogy az osztrák hadsereg magyar legénységű alakulatainak Felső-Ausztria lehetett a legtávolabbi állomáshelye. A tengerre való vonatkoztatás eszerint már csupán népmesei elem. A szó óperenc alakváltozatban is előfordul (1846: NSz.).

☞ TESz.; EWUng.→ óbester