ólálkodik A: 1456 k. olalkodom [▽] (SermDom. 1: 186); 1541 orálkodnak (NySz.); 1546 ólálkodol [?✐] (RMKT. 2: 200); 1585 olakodua [sz.] (Cal. 542) J: 1 1456 k. ’kémlel, (alattomosan) leskelődik | lauern’ (↑); 2 1536 ? ’settenkedik, sompolyog | herumschleichen, herumschweifen’ (Pesti: Fab. 70a), 1626–1627 ’ua.’ (NySz.)

ólál † A: 1470 wraluan [sz.] (SermDom. 2: 652); 1541 ólálnak [?✐] (RMKT. 2: 154); 1608 olálnac (NySz.) J: 1 1470 ’kémlel, alattomosan leskelődik | spähen, lauern’ (↑); 2 1541 ’settenkedik, sompolyog; kószál | herumschweifen; sich herumtreiben’ (↑)

A szócsalád alapja, az ólál származékszó. |  ⌂  Valószínűleg az or (az →orv eredeti változata) l denominális igeképzős alakjából keletkezett. A szó belseji á feltehetőleg a csodál (→csoda), munkál (→munka) analógiájára keletkezett. Az r > l hangváltozáshoz vö. →öklődik stb.

Az ólálkodik származékszó. |  ⌂  Az ólál-ból keletkezett -kodik gyakorító-visszaható képzővel; vö. munkálkodik (→munka).

A szócsaládhoz még |  ⌂  Az ólál-ból -kozik gyakorító-visszaható képzővel jött létre: ólálkozik ’vágyódik’  (1575: Heltai: Krón. 123a).

☞ MNy. 40: 66; TESz.; EWUng.→ orv