ól A: 1192/ ? Oulus (Györffy: ÁMTF. 1: 210); 1208/ yuhol [hn.] (OklSz.); 1211 Bureuohul [hn.] (OklSz.); 1297 Luoul (OklSz.); 1395 k. vl (BesztSzj. 524.); 1577 dizno oll (KolGl.); 1763 ó (NSz.) J: 1 1192/ ? ’háziállatok tartására szolgáló, kisebb gazdasági épület; karám | Stall für Rinder, Pferde, Schafe usw.’ (↑), 1208/ ’ua.’ (↑); 2 1192/ ? ’disznók, tyúkok, ludak, kutyák stb. tartására szolgáló (es. fedett) építmény | Stall für Hühner, Gänse, Hunde usw.’ (↑), 1507 ’ua.’ (OklSz. tyúk-ól a.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Ujg. aγı̈l ’karám’; oszm. ağıl ’ua., istálló, juhok elkülönítésére szolgáló kerítés’; tat. avı̈l ’falu’; stb. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak *aγul; a hangtanához vö. →gyónik, →szór stb. A honfoglalás korában az →akol-lal keveredhetett, miközben az ól és az →akol építményként is hatással lehetett egymásra. A magyar jelentések között nem mindig egyszerű a különbségtétel.

☞ MNy. 3: 308; TESz.; MűvHagy. 12: 158; Ligeti: TörK. 67; EWUng.