ókumlál A: 1559 oculalaσ [sz.] (MNy. 80: 373); 1786 occulállya [l-j] (MNy. 55: 550); 1786 Ókumlálóinak [sz.] (NSz.); 1788 okumlálódik [sz.] (NSz.); nyj. ókomlál (MTsz.) J: 1 1559 ’(meg)szemlél, nézeget; kifürkész | besehen, betrachten; ausspähen’ (↑); 2 [ki~] 1804 ’kitalál; kiagyal | erraten; austüfteln’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. oculare ’látóvá tesz; megvilágosít, megmagyaráz’, (h.) ’szemmérték szerint ítél’ [< lat. oculus ’szem’]. ⌂ Az m a kémlel (→kém), szemlél (→szem) stb. hatására került a dominánssá vált alakba.
☞ TESz.; EWUng.→ okulár