óbégat A: 1708/ óvégatással [sz.] (Bethlen: Önéletír. 1: 170); 1796 Aubégatva [sz.] (NSz.); 1799 óbégatni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz. Bejammern a.); 1800 Óbégatni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1801 Avvégatni [sz.] (NSz.); 1861 óbéjgatott (NSz.) J: ’jajgat, jajveszékel, siránkozik | jammern’ #
Német jövevényszó magyar képzéssel. | ≡ Vö. ném. auweh, o weh ’‹indulatszó a fájdalom kifejezésére›’ [< ném. weh ’ó, de rossz!, ó, de borzasztó!’]. ⌂ A szóvég -gat gyakorító képző; vö. jajgat (→jaj), →nógat stb. A szó belseji b-hez vö. →bakter, →bükköny stb.
☞ TESz.; EWUng.