íme A: 1372 u./ Eme, Emee, ÿme (JókK. 53, 54, 6); 1525 Emi (VitkK. 72); 1585 Imé (Cal. 362); nyj. ëmë (MTsz.) J: ’ez az, itt van, lám | siehe da!’
ím A: 1416 u./² ym (MünchK. 19ra); 1535 em (Ozorai: Vit. Bb5b) J: ’ez az, itt van, lám | siehe da!’
A szócsalád alapja, az ím valószínűleg származékszó. | ⌂ Az alapszó az i mutató névmás lehetett, amely az →e¹ (→ez¹) eredeti változata. A szóvég feltehetőleg nyomatékosító -m névmásképző; vö. →ám. Az eredeti jelentése ’ez, emez’ lehetett.
Az íme összetétel. | ⌂ Az íme összetett szó az ím + →e¹ (→ez¹) tagokból.
A szócsaládhoz még | ⚠ Az értelmezés, miszerint az ím ugyancsak egy összetétel lenne, téves.
☞ MNy. 59: 143; NytudÉrt. 38: 51; TESz.; MNy. 65: 157; EWUng.→ egyem, em-, ez¹, hímez-hámoz, im-, imént, ímmel-ámmal