és A: 12. sz. vége/ eſ (HB.); 1372 u./ ſmonda (JókK. 28); 1467 k. eſſ (MNy. 20: 85); 1493 k. ees (FestK. 1); 1549 ews (RMNy. 2/2: 64); 1592 is (TESz.) J: ’vmint, továbbá | und’ #
Belső keletkezésű, valószínűleg összetett szó. | ⌂ Az eredetileg nyomatékosító szerepű s elé egy újabb nyomatékosító elem, az i ~ ë (→ez¹) is bekerült. Ez az alakulat a hangsúlyozandó mondatrészek mögött elsősorban nyomatékosító, kapcsoló szerepet kapott (pl. én ës ~ is), összetartozó mondatrészek közötti helyzetben a szólamhatár eltolódásával vált általános mellérendelő kötőszóvá (pl. én ës (> és) te). Az és és az is között később a köznyelvben szóhasadás ment végbe; vö. →is. A választékosabb nyelvhasználatban és főleg az erdélyi magyar köznyelvben az és mellett a s ma is használatos. ⚠ Az →íz³ szóval való összekapcsolása téves.
☞ EtSz.; TESz.; UEW. 79; EWUng.→ egyszersmind, ez¹, is, isa, nincs, nos, sincs, sőtUN UEW. № 142Nszt ↪és