érez [1] A: 1211 ? Erzeu [sz.] [szn.] (PRT. 10: 512); 13. sz. közepe/ erʒem (ÓMS.); 1416 u./¹ èrzic (BécsiK. 111); 1470 ereʒhetetlenſeg [sz.] (SermDom. 2: 699); 1588 meg ... eroͤzheti [sz.] (Frankovics: Haszn. 95b) J: 1 1211 ? ’érzékel, tapasztal vmit | fühlen; empfinden’ # (↑), 13. sz. közepe/ ’ua.’ (↑); 2 1211 ? ’érzékszerveivel felfog 〈különösen tapintással, szaglással, ízleléssel〉; észrevesz | sinnlich wahrnehmen; bemerken’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 144); 3 1495 e. ’értelmileg felfog | verstehen’ (GuaryK. 116); 4 [főleg meg~] 1510 ? ’bizonyos jelek alapján sejt, értelmileg megokolhatatlanul tudni vél | ahnen’ # (MargL. 93), 1598 ’ua.’ (NySz.); 5 [föl~] 1717 ’álmából felriadva felfigyel; föleszmél | aufschrecken; zur Besinnung kommen’ (OklSz.) Sz: érzet 1372 u./ ’érzőképesség | Empfindungsfähigkeit’ (JókK. 162); 1789/ ’érzés, érzelem | Gefühl’ (NSz.); 1865 ’érzékeléssel szerzett benyomás | Sinnesempfindung’ (Nszt.) | érzetlen 1372 u./ erʒetlen ’érzéketlen | gefühllos’ (JókK. 56) | érzelem 1416 u./¹ èꝛzèlmėuèl ’érzékelő képesség | Empfindungsfähigkeit’ (BécsiK. 42); 1797–1802 ’lelki érzés | Gefühl’ (Nszt.); 1807 ’érzet | Sinnesempfindung’ (Szily: NyÚSz.) | érzés 1456 k. erʒeſnekwl (SermDom. 2: 130) | érezhetetlenség 1470 (↑) | érzékenység 1506 erzekenſegyd ’érzékelő- és felfogóképesség | Empfindungsfähigkeit’ (WinklK. 365); 1750 ’érzelmi fogékonyság | Empfindlichkeit’ (NSz.) | éreztet 1516 ereztessed (GömK. 37) | érzék 1529 e. erzeketlen [sz.] ’érzés | Gefühl’ (VirgK. 144); 1793 ’veleszületett képesség | Sinn, Verständnis’ (Nszt.) | érzékeny 1572 erzekenkeppen ’érzékelhető | empfindbar, fühlbar’ (NySz.); 1763 ’érzelmileg fogékony | empfindlich’ (NSz.) | érzik 1766 érzik ’érződik | sich fühlen lassen’ (NSz.) | érzékenykedik 1766 érzékenykedjék (NSz.) | érződik 1778 érzödik (Nszt.) | érzéki 1800 érzékiség [sz.] ’érzékelhető | fühlbar’ (Nyr. 31: 323); 1803 ’vonzó megjelenésű, erotikus kisugárzású 〈személy〉 | sinnlich, erotisch’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Sinnlich a.) | érzékel 1803 érzékelni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz. Fühlen a.) | érzeleg 1820/ érzelegtetés [sz.] (NSz.) | érzület 1842 érzületedre (KisfaludyTÉ. 4: 258)

Származékszó. |  ⌂  Az →ér² ’megérint, eltalál’ ige gyakorító képzős alakja. A szó eredeti jelentése ’valamit tartósan érint; tapintással érzékel’ lehetett. Az összes jelentés ebből fejlődött, a konkrét és az elvont érzékelés összefüggései alapján. A származékok esetében többnek a jelentése is sokáig ingadozott, s csak lassan vált lehetségessé a finom fogalmi árnyalatok megkülönböztetése.

☞ EtSz. ér a.; I.OK. 2: 369; TESz.; EWUng.→ ér², ön-², utó-Nszt ↪érez; ↪éreztet; ↪érzék; ↪érzékel; ↪érzékeny; ↪érzékenykedik; ↪érzékenység; ↪-érzékenység; ↪érzéki; ↪érzeleg; ↪érzelem; ↪érzés; ↪érzet; ↪-érzet; ↪érzik; ↪érződik; ↪érzület